Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ifjúkor

2010.03.24

Gézi nagyon érdeklődő és tökéletességre törekvő ember volt. Végtelen türelemmel el tudott mélyülni egy-egy témában. Pl. saját kezűleg faragott fából egy szép faliórát. Ez a következőképpen történt: Apám jó barátja, katonatársa volt Dr. Farkas József ügyvéd, ezermester, autótulajdonos. (Tornán volt szőlője). A 20-as években, mikor még fiatalok voltak a szüleim, nagy társasági életet éltek és igen vidámak voltak. Jóska bácsi az autójával kedvelt jó barát volt. Ő emellett még az órákhoz is értett, javította őket, ha elromlottak, és megbízható szakértőjük is volt. Hogy, hogy nem, de Gézi mint ezermester fiatalember kitalálta, hogy fabrikál egy faliórát, méghozzá lombfűrészmunkával. Szakértője és tanácsadója Jóska bácsi volt. Gézi kapott lombfűrészt, lehetett vásárolni vékony falapokat, és elindult a munka. Elkészült a terv, és Gézi hihetetlen türelemmel gyártotta a kisebb-nagyobb fogaskerekeket. A megfelelő méretet felrajzolta a falapokra és szépen kifűrészelte őket. Közben számításokat is kellett végezni addig, amíg összeállt az óra. Szép számlapot is készített neki, úgy, hogy nagyon mutatós volt, és valóban járt! Méghozzá, viszonylag pontosan. Az energiát anyám konyhai mérlegének súlyai adták. Sajnos, egy nagytakarítás alkalmával leesett, és ezután már hiába kínlódott Gézi, nem sikerült újra működésbe hozni. Azt hiszem, az óra ma is megvan Kassán. Barkácsolt más famunkát is, pl. képkereteket. Szépen kicsipkézte őket, igazán nem csoda, hogy szüleim nagy becsben tartották ezeket a szép rámákat.

 

Gézi, miután idősebb volt, védtelen voltam vele szemben, bizony, szeretett engem bosszantani. Apró piszkálódások, de a legrosszabb az volt, hogy az ebédnél kenyérgalacsinokat gyúrt, és azzal dobált engem.  És a szüleink nem szóltak rá! Amíg otthon volt, dobált engem. Akkor lett nyugtom, mikor egyetemre ment, Pozsonyba, a Comenius Egyetem jogi fakultására. Ott nagyon sikeresen működött, nagyon szerették, sőt eredményességét azzal is öregbítette, hogy egy filozófiai munkát írt német nyelven, amit a professzornak meg is mutatott, és ő nagyon figyelemre méltónak ítélte.

 

Közben egy fél évet Párizsban is töltött. Párizsból nagyon szép lapokat küldött, jó élesek, részletesek voltak, szerettem őket nézegetni. Odafele Svájcon ment keresztül, túrázott az Alpokban, felment a Jungfraura és szép akvarelleket festett. Visszafelé Budapesten keresztül jött, ami akkor kevés csehszlovák állampolgárnak adatott meg. Meglátogatta régen látott unokatestvéreit.

 

Nagyon romantikus lélek volt, verseket írt, szépen zongorázott és festett. Főleg Chopin-t játszott, méghozzá a nehéz etüdöket, nocturne-öket. (Szüleink is zongoráztak, anyánk főleg Chopin-t játszott, ezt folytatta Gézi.) Rajzai, akvarelljei a környezetét ábrázolják. Fő témái a tátrai tájak és lőcsei épületek, utcák, részletek. Festeni nem tanult, de szívesen és sokat festett. Mikor egy kiállításon mint tízezredik látogató nyert egy kis fényképezőgépet, rájött a fotózás ízére, és akkor a festést már abbahagyta. Gyönyörű tátrai fényképeket csinált, mint hegymászó erre sok-sok lehetősége volt, amit ő ki is használt. Saját maga hívta elő a filmet, és saját maga dolgozta ki a képeket is, saját különleges technológiájával, ami több türelmet igényelt, de aminek eredményeképpen a szokásosnál finomabb rajzolatú képet kapott.

 

Gézi és barátnőm, Reminiczky Baby nagyon jól kijöttek egymással, de folyton ugratták, heccelték egymást. Egyszer bementem az ebédlőbe, hát azt látom, hogy Baby négykézláb mászkál az ebédlőasztalon, és egy gombostűvel fenyegeti Gézit, hogy megszúrja.

De a legmulatságosabb attrakció az „Abseil” volt. Gézi mint sziklamászó, többször alkalmazott egy bizonyos módszert arra, hogy kötélen leereszkedjen a szikláról. Ehhez a hegymászó-kötelet a combjaira és derekára kellett csavarnia, és az volt az ún. Dülfer-Sitz. Nos, erről volt szó egy alkalommal, mikor Baby nálunk volt. Erről azonban nem elég beszélni, nosza, próbáljuk ki. Elhatároztuk, hogy Babyt is, engem is kötélen leereszt a verandánk végéről az udvarra. Nadrágot öltöttünk, hozzákezdtünk a nagy mutatványhoz. Gézi szabályszerűen fölcsavarta Babyra a kötelet, Baby átmászott a korláton, majd Gézi utasításai szerint szépen lecsúszott. Utána én következtem. Addigra összegyülekeztek a Mária-udvar gyermekei (Tovarenská, majd Gyár utca, később Thälmannová ulica 3., ahol laktunk, mára lebontották), és tátott szájjal bámulták a produkciónkat. Azt hiszem, nagy örömöt szereztünk nekik.

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Családi képek